Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Hipnoterapeuta, Coach
Theta Healing konzulens
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2016. March 10. 07:03

A betegség nem akar tanítani

Avagy: az ezoterikus betegségfelfogás csúsztatása.

Amikor egy spirituális gondolkozásra hajló beteg kutatni kezdi betegsége lelki okát, legtöbbször eljut addig a feltételezésig, hogy betegsége tanítani akar számára valamit. A gyógyulás felé azonban ez rossz nyom…

WM. PAUL YOUNG: A viskó-c. könyvében van egy nagyon jó gondolat, amit Isten nyilvánít ki a főhősnek.

„Mack, az, hogy én hihetetlenül jó dolgokat tudok kihozni kimondhatatlan tragédiákból, nem azt jelenti, hogy én rendezem meg a tragédiákat. Soha, de soha ne feltételezd azt, hogy azért, mert én felhasználok valamit, az azt is jelenti, hogy én idéztem elő azt, se azt, hogy szükségem van rá a céljaim eléréséhez.”

A betegségek ebbe a kategóriába tartoznak. Tagadhatatlan, rengeteget lehet tanulni egy komoly betegségből mind a betegnek, mind a körülötte lévőknek. Kiderül, ki mennyire fontos nekünk, akár betegként, akár hozzátartozóként szerepelünk egy ilyen szituációban.

Annak, aki szembesül pl. egy rákdiagnózissal, át kell értékelnie a világot, az eddigi világszemléletét, életmódját. Felül kell vizsgálnia az értékrendjét, mert egy ilyen betegség kis eséllyel élhető túl a régi úton. Hisz az vezetett idáig.

Azonban a betegség nem azért keletkezett, hogy tanítson bennünket!

A „betegségek” az agy által vezérelt folyamatok. Az agy pedig mindenkor a túlélésért dolgozik. Akkor is, ha egy rákos daganatot indít el a test valamelyik szervében, vagy épp egy fekélyesedési folyamatot a bőrünkön vagy érfalunkon. Az agy által vezérelt „betegség” folyamatok mindig olyankor indulnak el, amikor az életünket, vagy a szaporodásunkat fenyegeti veszély. Az nem biztos, hogy józanésszel is életveszélyesnek ítéljük azt a helyzetet, ami pl. egy májrákot idéz elő, de az biztos, hogy valamiért tudatosan nem vagyunk képesek kielégítően kezelni. Ezért a tudattalan veszi át az irányítást. Az ott meglapuló hitrendszereink szerint pedig végveszélyben vagyunk.

Egy mellrák jó eszköz lehet arra, hogy valaki alaposan átgondolja a nőiességhez fűződő viszonyát. Párkapcsolatában kiderüljön, párja számára fontosabb-e személye, egyénisége, mint az, hogy a mellei szépek és formásak maradjanak. Esetleg átgondolja az életét, és rendezze számláit ismerőseivel, barátaival. Kiszelektálja vagy átértékelje a kapcsolatait azokkal, akiken a nehéz időkben nem különösebben látszott, hogy aggódnának az életéért, holott eddig azt hitte, fontos számukra.

Azonban a mellrák nem ezért a lehetőségért jött létre, hanem azért, mert elveszített valakit, aki fontos volt számára. Anyját vagy gyermekét, vagy olyat, akit annak érzett. (Pl. imádott kutyáját, ami a gyermek szerepét töltötte be életében.) Vagy barátját, apját, férjét. Legtöbb esetben valamiféle bűntudat is lappang az elveszített személlyel kapcsolatban benne. Az, hogy a jobb, vagy a bal mellben keletkezik a rákos daganat, attól függ, hogy a fenti két kategória közül (anya/gyermek, vagy bármi más) melyikbe esik az elveszített lény. Addig, amíg a veszteséget nem szünteti meg, nem fog meggyógyulni. Akármilyen lelki megtisztuláson is megy keresztül.

Utána viszont, ha túltette magát a veszteségen, nincs szükség gyógyszeres kezelésre a gyógyuláshoz, legfeljebb a daganatot (és csak azt) célszerű kivágatni, mert a természetes gyógyulási folyamatot nem biztos, hogy jól tudja kezelni a beteg.

Jó példa a fentiekre Dr. Gerald G. Jampolsky: A SZERETET TANÍTÁSA- c. könyve. A szerző, mint pszichiáter, a 80-as években olyan rákklinikát működtetett, ahol a betegek a legmagasabb szintű lelki támogatást kapták meg. Sokuk halt meg mégis a rákban annak ellenére, hogy megbékélt a világgal is, és a betegségével is. Nem egy volt közöttük, aki halálos ágyán is boldog volt, és a hozzátartozóiba Ő öntötte a lelket. A konfliktusát azonban, ami a daganatnövekedést elindította, nem oldotta meg.

Mert nem ismerte a Germán Gyógytudományt, és nem tudta azt beazonosítani.

Ez a tudás azonban már rendelkezésre áll…

(Ha érdekel, iratkozz fel a Germán Gyógytudományról szóló cikksorozatomra!)

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!


info kukac rajtammulik.hu