A kisember

A felvétel itt látható.

A dal szövege a „kisemberről” szól, aki vállán viszi a mindenkori társadalmi rendszert, akivel az aktuális politikai elit folyton elviteti a balhét, akit a különféle eszmék és történelmi események ide-oda dobálnak, miközben próbálja megvetni a lábát, megteremteni maga és családja számára a túlélés feltételeit. Ő az, aki a kicsinek is tudna örülni, de még azt a kicsit is minden eszközzel el próbálják venni azok, akiknek nagyon sok van, és azt a sokat mind a kisemberektől vették el.

A szöveg azt a pillanatot írja le, amikor a hatalom ott áll a kisemmizett, kizsigerelt kisember mellett annak utolsó perceiben. Cinikusan ráolvassa a fejére, milyen balek volt, és mennyire pitiáner. Képzetem szerint azért, mert látni akarja, hogy a kisember utolsó perceiben igazolja őt azzal, hogy a vég árnyékában minden tartását feladva elismeri, hogy a földi javakért, a puszta túlélésért minden ideát és erkölcsi értéket érdemes feladni.

Azonban a távozó arcán megjelenő mosoly megrémíti a hatalmat. Miért is?

Szerintem azért, mert rádöbben, hogy valamiről lemaradt. Rádöbben, hogy a földi világban megteremtett javaknál van valami, ami sokkal értékesebb. Ezt a valamit pedig Ő már régen szem elől veszítette, mialatt csakis földi gyarapodására és földi hatalma növelésére összpontosított. Arra is rádöbben, hogy mialatt mások kiszipolyozásával egyre növelte vagyonát és a hatalmát, ezektől az igazi értékektől mind távolabb és távolabb került. Ellentétben a kisemberrel, aki most tisztán látja, hogy amit elvettek tőle, annak nincs valós értéke, és főként azért tudták tőle elvenni, mert számára értékesebb dolgokra koncentrált. S bár a világ minden eszközzel próbálta elbizonytalanítani a saját értékrendjében, most látja csak, hogy az volt a helyes.

Persze, a kisember sem hibátlan. Hisz a háborúban ő is meghúzta a ravaszt még akkor is, ha éjszaka a fronthatáron titokban az ellenség soraiba bekényszerített társaival barátkozott.

Meglátta ugyan a nagy eszmékben a pozitív lehetőségeket, amik egy mindenki számára jobb világot vetítettek előre, de azt már nem vette észre, amikor az ilyen eszmék szóvivői a jobb világ víziójáról egyre inkább valamilyen ellenségképre, és a harcra tették át a hangsúlyt.

A dal kisemberének arcán megjelenő mosoly azt mutatja, hogy neki helyén maradt a szíve. Akkor is, ha néha nem volt elég bátorsága nemet mondani olyankor, amikor belekényszerítették disznóságokba. Az iránytűje jó irányba állt, de a félelem miatt nem mert a megfelelő irányba haladni.

Biztos vagyok benne, hogy nem minden kisember arcán jelenne meg mosoly ilyen pillanatban. Lenne olyan, aki megrémülne, mert rádöbbenne, hogy egész életében rossz oldalon állt, rossz célokért harcolt, és ránehezedne most minden cselekedetének a súlya, amivel másoknak ártott. Az ő iránytűje abban a pillanatban állna be a helyes irányba. A hatalom számára nem lenne megnyugtató a tekintete, de nem ejtené kétségbe, mint az előbbié.

Azonban olyan kisember is van, aki pontosan azt tenné, amit a hatalom várt tőle ebben a pillanatban. Kétségbeesetten ragaszkodna azokhoz az értékekhez, amikkel a hatalom is azonosul, és bármit megtenne, hogy még egy kicsit küzdhessen értük. Az ilyen kisember, még el fog játszadozni egy darabig következő életeiben a hatalommal. Hol a bot egyik, hol a másik végén állva.

Én hiszek benne, hogy akkor, amikor a „kisemberek” zöme végre az első csoportba fog tartozni, okvetlenül megváltozik a hatalom is. A jelenlegi politikai mentalitás helyett a kisemberek élére olyan tisztességes emberek kerülnek, akik megtiszteltetésnek veszik azt a felelősséget, amit kapnak, és legjobb tudásuk szerint látják el a feladatukat úgy, hogy azzal minél jobban szolgálják azok érdekeit, akikért felelnek.

Persze, az állam (ha még így fogják hívni) akkor is kell, hogy néha erőszakos hatalmi eszközökhöz folyamodjon. Így tud majd kordában tartani olyanokat, akiknek az iránytűje még rossz irányba áll. Az a hatalom majd biztosítja, hogy a bot mindkét végén csak ilyenek állhassanak.

Amíg lesz bot.