Nem a maszk a lényeg, hanem az, aki mögötte van.
Én hiszek abban, hogy eljön az aranykor, és abban is, hogy a magyarok, mint a mag tudásának hordozói, fontos szerepet játszanak majd benne. Ugyanakkor attól tartok, hogy a magyarok közül, a magukat spirituálisnak, vagy „tudatosnak”, esetleg tájékozottnak tartók közül csak nagyon kevesen lesznek előrevivői az ügynek. Sokkal többen lesznek azok, akiket a spirituális egóval rendelkezők „egyszerű embereknek” mondanak.
Itt van ez a „járvány”, és a vele járó óvintézkedések, mint pl. a maszkviselési kötelezettség. A Facebookon folyamatosan jönnek szembe azok a posztok, amikben okos emberek lázonganak a maszkviselés ellen. Futótűzként terjed az a poszt, amiben összeírták, milyen egészségügyi kockázatokat rejt a gátolt légzés. Sokan keseregnek azon, mennyire nyomasztó a maszkokat viselő emberek látványa. Az összeesküvéselmélet-pártiak tudni vélik, hogy az egész felhajtásnak az a célja, hogy az emberek érintkezését akadályozzák, és ezzel még kiszolgáltatottabbá tegyék őket.
Én nem félek a fertőzéstől, a maszk miatt pedig nem bosszankodom. Ahol előírás, ott felteszem, mert nem akarok büntetést fizetni, és a bolttulajdonossal sem akarok kitolni, mert tudom, hogy őt is megbüntetik, ha nem visel maszkot a vásárló. Engem nem a maszk, meg a járvány keserített el, hanem az, ahogyan az emberek reagálnak rá. Azok az emberek, akikről azt képzeltem, hogy ők az a réteg, akik megteremtik majd az emelkedett és tudatos érzés és gondolatvilágukkal az aranykort. Merthogy a Facebookon főleg az ilyenek posztjait látom. Már belefásultam, hogy reagáljak a borúlátó és kesergő hozzászólásokra. Falra hányt borsó.
Kissé fásult hangulatban nézelődtem szombaton a józsai piacon, amikor egyszer csak megdobbant a szívem: mégis van remény! Az egyik pultnál egy hölgy maszkokat árult. Rózsaszín pónis maszkokat kislányoknak, autósokat kisfiúknak. Végre valaki, aki a helyzetre adott válaszában meghaladta a reaktív elme szintjét, és kreatívan gondolkodott!
Hazafelé azon tűnődtem, mi az oka annak, hogy a sok „spirituálisan gondolkodó” „tudatos és emelkedett szellemű” ismerősömből csak az elégedetlenkedés és a kesergés ömlik? Miért nem azt terjesztik az oxigénhiány káros hatásai helyett, hogy a Buteyko légzés is a vér magasabb széndioxid szintjével gyógyít, és a tanulása során javasolják a maszk viselését. Komoly betegségekből lehet vele kigyógyulni. Mennyivel másabb lenne, ha erre vonatkozóan adnának tanácsokat!
Azon bosszankodnak, hogy a maszk elszakítja az embereket egymástól ahelyett, hogy a maszkjukra mókás képeket festve mosolyt csalnának az emberek arcára? A humor a szellem nyelve, és összehozza, felébreszti az embereket.
Vagy gyógyító szimbólumokat festhetnének, hímezhetnének rájuk. Masaru Emoto, könyveiben leírta, milyen hatással vannak egyes szimbólumok a víz kristályszerkezetére. Egy-egy jól megválasztott szimbólum, amin keresztüláramlik a beszívott levegő, pozitív hatást gyakorolhat a testünkre, lelkünkre. Ahogy az a tudat is, hogy ott van a maszkon. És pozitívan hat arra is, aki látja a maszkunkon.
Sok éve láttam egy riportfilmet: prémvadász a Spitzbergákon. Egy férfiről szólt, aki maga építette kunyhóban lakott ott, és fókavadászatból élt. A kunyhóját abból a faanyagból készítette, amit az óceán partra vetett. A férfi nem dohogott, amiért betonkeverőt, téglákat meg tetőcserepet nem hordott oda az óceán, hanem meleg otthont készített abból, amit talált.
Mi lenne, ha mi is megtalálnánk azt a módot, hogy meleggé és otthonossá tegyük az életünket abból, amit a „világ óceánja besodor a sorsunkba”? Csak egy kis kreativitás kell hozzá.