Évtizedeken keresztül sulykolták belénk, hogy veszélyes kórokozók között élünk, amik ellen csakis tisztasággal védekezhetünk.
Kuktáskodtam a feleségem mellett, és épp a frissen sült, illatozó pogácsát szedtem ki a tepsiből, amikor egy kis darabka a földre esett. Felcsippentettem a csempéről, és félre tettem, hogy ne tapossuk szét. Utána folytatni készültem a kiszedést, de a feleségem halkan megkérdezte: mostál kezet?
- Ugyan! Hisz az ujjam hegye éppen, hogy hozzáért a tiszta csempéhez. Ráadásul megtöröltem utána. Miért kellene összevizeznem magam? – kérdeztem.
- Tudod, hogy koszos a padló! Ne fogd meg utána a karácsonyi pogácsákat!
- Hm. Egyrészt a padló nem igazán koszos, hisz papuccsal közlekedünk a lakásban és rendszeresen takarítunk. Másrészt a „kosz” nem jelent veszélyt. A minap írtam egy szösszenetet erről a macskánk kapcsán, aki minden létező koszt lenyal magáról. Ez neked is tetszett, és egyetértettél. Harmadrészt pedig a morzsa kidobása után reflexszerűen beletöröltem a kezem a tiszta ruhámba. Mi lehet olyan veszélyes, ami ezek után a kezemről a pogácsára kerülhet? – próbáltam védeni a kezem szárazságát.
Láttam rajta, hogy nem tudja logikusan megindokolni, miért kellene ezek után kezet mosni, de lázasan dolgozik az agya.
Évtizedeken keresztül sulykolták belénk, hogy veszélyes kórokozók között élünk, amik ellen csakis tisztasággal védekezhetünk. Ebben nőttünk fel, és ezt kommunikálta felénk a média és az orvos is, amikor beteg gyermekeinket vittük hozzá.
Évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg a Germán Gyógytudománnyal, ami merőben másként látja ezeket a dolgokat. Elfogadtuk első közelítésben, hogy nincsenek fertőzések. Minden eddig fertőzésnek tartott betegség értelmes biológiai különprogram, amit egy lelki konfliktus indít el (Germán Gyógytudomány, a hiányzó láncszem). Ezt Zsuzsa is sokszor hallhatta előadásaimon.
Emellett nekem is vannak fenntartásaim ezzel az állítással szemben. Nyilván vannak speciális esetek, amikor tényleg fontos a higiénia. Azonban ez nem ilyen „speciális eset”. Ezt Ő is jól tudja, de akkor is ott dolgozik benne a sok évtizedes beidegződés, ami a tudattalanjába is beégett. Bár nem tudja megindokolni, mégis az lenne megnyugtató számára, ha kezet mosnék ilyen helyzetekben.
Lázas agymunkája végül kitermelt egy indokot:
- Tudod, hogy lehet hajszál is a padlón.
Igen, tudtam. Beláttam, hogy mégis imitálni kellene valamiféle kézmosást a békesség kedvéért. A hajszál tényleg nagyon veszélyes tud lenni. Emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt Zsuzsa talált egy hosszú szőke hajszálat a kabátomon. Tudta Ő, hogy a házasságunk sokkal többet ér számomra, semhogy ilyen hajszálak tulajdonosaival keressek közelebbi kapcsolatot, az a hajszál mégis szárnyát szegte egy esténknek.
Manapság, 30 évi házasság után az ilyen esetleges hajszálakkal már nincs gond. Gyakran fogadok négyszemközt csinos női klienseket is, és nem zavarja, hogy órákat töltök velük kettesben.
Úgy gondoltam, egyszer majd csak kifullad ez a „kosz pánik” is, ha eljön az ideje. Most viszont célszerűbb nekem megoldani, hogy ne vessen árnyékot a karácsonyi készülődésre! Odaléptem a mögötte lévő csaphoz, és csorgattam egy kicsit a vizet. Megnyugodott, mert azt nem látta, hogy a kezem nem tartottam alá…