"Annyi esze van, mint egy madárnak"
És ez jó, vagy rossz neki?
"Milyen jó is ezeknek a buta jószágoknak! Nem gondolnak bele, hogy mindjárt itt a dél, amikor bujkálni kell majd a hőség elől, és a macskák is szép számmal lesnek rájuk. Annyira meg pláne nem gondolkodnak előre, hogy két-három hónap múlva dideregni fognak és éhezni."
Kertes házban lakunk, és ebben a nagy hőségben nyitott ablaknál alszunk. Ma hajnalban felébredtem a szokásos reggeli madárdalra. Legalább 200 madár harsogta reggeli énekét teli torokból, felszabadultan, önfeledten. Furcsa mód a hangzavar nem volt bántó sőt, határozottan harmonikus és gyönyörködtető. Felfoghatatlan, hogy karmester és kotta nélkül hogyan tud ennyi madár ilyen szépen összehangolódni.
Arra gondoltam, milyen jó is ezeknek a buta jószágoknak! Nem gondolnak bele, hogy mindjárt itt a dél, amikor bujkálni kell majd a hőség elől, és a macskák is szép számmal lesnek rájuk. Annyira meg pláne nem gondolkodnak előre, hogy két-három hónap múlva dideregni fognak és éhezni.
Arról nem is beszélve, hogy fogalmuk sincs a világ bajairól. A globális felmelegedésről, háborúkról, betegségekről, gazdasági válságról, menekült áradatról, stb. Egy csomó olyan dologról, amiknek a súlyát mi emberek nap mint nap hordozzuk.
Ezen járt az eszem akkor is, amikor reggel bekopogtam a fiamékhoz, és belépve két éves kis unokám futott elém örömmel. Azonnal elöntött a boldogság, fülig ért a szám, és szélesre tártam a karom.
Amint az ölembe kaptam, megszólalt bennem egy elhaló, finom hang: és mi van a háborúkkal, meg a globális felmelegedéssel?!
Ugyan már! Nincs itt semmiféle háború, meg globális felmelegedés! Ha lesz, majd foglalkozunk vele. Még egy madárnak is van annyi esze, hogy nem hagyja elrontani a napját csak azért, mert léteznek macskák is a világon.