Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Hipnoterapeuta, Coach
Theta Healing konzulens
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2018. December 17. 10:16

Jézus vagy Barabbás

Te melyiküket válsztod?

Amitől a hatalomnak félnivalója van Magyarországgal kapcsolatban, az nem az elégedetlenség, indulatok és hangoskodás, hanem a csend.

Keresztény kultúrkörben közismert a történet, miszerint Pilátus felkínálta a választást a népnek, hogy Barabbást vagy Jézust engedje-e szabadon. A tömeg pedig Barabbást választotta. Azt azonban valószínűleg kevesebben tudják, hogy ki volt Barabbás, és egy magasabb szinten miről szólt ez a választás.

Jézus vagy Barabbás

„Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.”

Károli Gáspár Bibliája: Márk  Evangélioma: 15:7.

Barabbás egy szabadságharcos volt, aki azt az eszmét testesítette meg, ami szerint a boldogságunk érdekében a külvilágot kell megváltoztatnunk. Ez akkor a rómaiak kiűzését jelentette.

Ezzel szemben a másik alternatíva, Jézus, azt tanította, hogy

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Károli Gáspár Bibliája: Máté  Evangélioma: 6:6.

A nép a Barabbás útját választotta.

A második idézet akkor vált igazán érthetővé számomra, amikor tudomásomra jutott, hogy a „belső csend” egy olyan tudatállapot, ami az egó fölötti részünk sajátja. A szellemünké, ami örökéletű, és ami az egót teremtette. Az igazi ÉLET ezen a szinten kezdődik. Képessé válunk a világot félelem nélkül szemlélni, békét, hazataláltságot és belső szabadságot érzünk. Az itt megfogalmazott kívánságaink pedig megvalósulnak egy magasabb rend törvényszerűségei szerint, mégpedig úgy, hogy más kárt ne szenvedhessen.

Az elme azonban része az egónak. Ahogy az egó része az anyagi testünk mellett a lelkünk is, ami nem más, mint az érzelmi testünk. (A lélek és a szellem fogalma a Károli biblia óta keveredik a magyar nyelvben.)

Az emberek döntő többsége az egó tudatszintjével azonosul, és az elmeprogramok börtönének rácsait feszegeti hasztalan, amik attól csak még erősebbek lesznek. Ha sikerül kitörni közülük, hamar kiderül, hogy csak egy újabb cellába jutottunk.

Pontosan ilyen elmeprogram a politika is. Az a sok magyar ember, aki azt hiszi, hogy az általa jónak gondolt párt kormányzásának köszönhetően végre beköszöntene a boldogság korszaka, és ádázul szidja az aktuális kormányt (merthogy a mai magyar politikai kultúrában minden kormány alatt ez a szokás), nem tudja, mit tesz. Valószínűleg, fogalma sincs róla, hogy negatív gondolatai az épp regnáló kormány gondolkodására és tetteire óriási negatív hatással vannak. Egy ember hatása nem túl nagy, de a tömegeké már igen, akiket a mindenkori ellenzék folyamatosan tüzel, bőszít.
Amióta részt vettem egy kísérletben, ami képet adott róla, mennyire romboló tud lenni az is, ha csupán néhányszor tíz ember gondol rosszat egy kísérleti alanyról, azon is csodálkozom, hogy a mindenkori miniszterelnök túléli a választási időszakot, és közben a kormánya egyáltalán képes működtetni az országot valahogyan.

Mindez mit sem zavarja azokat a köröket, amik a háttérből mozgatják a politikusokat rejtett szálakon keresztül. Pontosan tudják, hogyan működik a világ: az ilyen közhangulat által gerjesztett változás soha nem javít az elégedetlenkedők helyzetén. Nincs okuk aggodalomra Magyarországgal kapcsolatban sem addig, amíg sikerül az elégedetlen tömegek figyelmét a politikai pankráció küzdőterén tartani. Addig az elmékben zaj van, a lelkekben félelem, felháborodás, indulatok, a testekben betegségek tömkelege. Ők ezt kényelmesen, karosszékből nézik, tökmagot eszegetve.

Politika

Csak egyszer fáradnánk már bele ebbe a cirkuszba! Bárcsak eljönne végre az az idő, amikor a népességnek több mint fele levenné a figyelmét erről a műsorról, és elcsendesedne, magába szállna! Akkor világos lenne számára, hogy minden választótársa jót akar, és csak az ügyes kommunikáció tudta elhitetni a nép egyik felével azt, hogy a másik fele hülye és gonosz. Minden pártprogram tartalmaz jó elemeket, és ha a szavazók voksa mögötti szándékok teremtenék meg a jövőnket, akkor virágozna csak fel igazán ez az ország.

Az elégedetlenségen és a „forradalmi hangulaton” jól szórakoznak ott a karosszékben. A tökmag akkor akadna csak meg a torkukon igazán, ha beállna a csend az országban: az elme csendje. Ha ebben a csendben megfogalmaznák a választók az akaratukat, az egy új világot szülne.

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!


info kukac rajtammulik.hu