Legyen világosság... vagy sötétség!
Biztosan eljön majd az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földi életünkben is. Amikor már nem hibázunk, pontosan tudjuk, hogy miként tehetünk szert csakis kellemes tapasztalatokra... És mi lesz aztán?
A Biblia szerint Isten, puszta szándékával teremtette a világosságot, Földet, eget, és lényegében minden mást. Az embert is.
A Biblia Isten és az ember kapcsolatának alakulását Ádám és Éva történetével írja le, ami nyilván egy metaforikus ábrázolás, amiben megjelenik Isten részéről a harag és a büntetés is, ami nem fér össze az Újszövetség Istenképével. Lényege azonban az, hogy az ember sorsát a saját kezébe adja, mégpedig az ember kívánságára. Vagyis: „kiadja neki atyai örökségét, a teremtő erőt”. A Föld pedig egy olyan világ, ahol az ember kedvére játszogathat vele.
Játszogathat, mert alaptermészete a kaland, kihívások keresése, a kreativitás. Ezeket jól megfigyelhetjük minden egészséges kisgyermekben is. Azt, hogy anélkül kezd el valamivel játszani, hogy pontosan ismerné annak tulajdonságait, alaptermészetét, veszélyeit. Ezért nem adhatjuk kezébe a kést, villát, ollót… Nem hagyná, hogy rendre megtanítsuk szakszerű használatukat, hanem meg akarná ismerni, kitapasztalni, kipróbálni különféle helyzetekben. Ez pedig nem csak az örömtelikre szűkítené a tapasztalások körét.
A Bibliában biztosan ugyanerre a veszélyre utalt Isten, amikor borúlátó képet festett az ember Paradicsomon kívüli jövőjéről.
Ahogy mi sem engedjük gyermekünket veszélybe kerülni, úgy Ő sem. Ezért hozott létre az anyagi világ képében egy illúzió valóságot, amiben azt csinálhatunk, amit akarunk, mert a sérüléseink is csak illúziók.
Előbb-utóbb megtanuljuk úgy kezelni, hogy örömünk legyen benne. Addig pedig egyik menetet a másik után játszhatjuk itt, de ki is szállhatunk, ha akarunk. Azonban nem akarunk, mert a halál nevű illúzió után mindig feltöltekezünk, és újra feléled játékszenvedélyünk. Lehet, hogy életünkben már nagyon el voltunk keseredve, de odaát más szemmel látjuk a dolgokat. Nem akarunk félmunkát végezni. A tökéletességre törekszünk, ami valójában a lényegünk. Jézus mondja: legyetek tökéletesek, mint mennyei atyátok!
Igen, biztosan eljön majd az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földi életünkben is. Amikor már nem hibázunk, pontosan tudjuk, hogy miként tehetünk szert csakis kellemes tapasztalatokra. Csak akkor ér bennünket kár, ha tudatosan megengedjük, mint amikor játékban nyerni engedjük kisgyermekünket azért, hogy kedvet csináljunk neki.
És mi lesz aztán? A végtelen boldogság és teljesség világában fogunk tündökölni örökkön örökké?
Kétlem. Mert természetünk olyan, hogy nem az okoz örömet számunkra, ha biztosak vagyunk benne, hogy mindent meg tudunk tenni, hanem az, ha nem vagyunk benne biztosak, mégis sikerül. Ez a játék lányege. A felfedezés, kihívás.
Ehhez pedig nem megfelelő állapot a tökéletesség. Ezért biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megint elhagyjuk a paradicsomot, és új utakra indulunk azért, hogy más módokon is megtapasztaljuk a tökéletlenség illúzióját.