A védőoltásokról
A Germán Gyógytudomány, Theta Healing tapasztalataim és szkeptikus orvosi vélemények alapján
Úgy gondolom, hogy ha van is hatása egyes védőoltásoknak, akkor sem úgy működnek, ahogy az iskolában tanítják.
A védőoltások kérdése manapság már erősen megosztja a közvéleményt, beleértve az orvosokat is.
Nem vagyok kutató, még orvos sem, de ha az lennék, a jelek szerint akkor sem dőlne el a kérdés számomra egyértelműen. Itt most a saját véleményemet írom le, amit szakemberek állításai és tapasztalatai alapján alkottam. Valamint a Germán Gyógytudomány ismeretében, és saját, Theta Healing konzulensként szerzett tapasztalataim alapján.
A klasszikus modell
A többség elfogadja azt a klasszikus modellt, miszerint a testbe juttatott gyengített kórokozók által az immunrendszer egy enyhe lefolyású fertőzés formájában megtanul védekezni ellenük, és egy éles fertőzést könnyen ki fog védeni.
Kétkedő orvosok
Ugyanakkor szép számmal vannak az orvosok között is, akik szerint ez a történet kamu. A védőoltásoknak valójában nincs védő hatásuk. Ezt bizonyítják azok a statisztikák is, amelyek a megbetegedések számát mutatják olyan országokban, ahol védőoltásokat vezettek be. Számos ilyen statisztikából úgy tűnik, hogy a megbetegedések aránya a védőoltások bevezetése előtt is erősen csökkent, és a grafikonokon egyáltalán nem látszik semmilyen változás az adott betegségre vonatkozó védőoltás bevezetése után.
A mellékelt ábrán a BCG oltás hatását nem láthatjuk. Mint az ábra mutatja, a TBC-s megbetegedések a háborúk alkalmával megszaporodtak, de a megbetegedési arány az oltás bevezetését követően nem csökkent gyorsabban sőt, inkább lassabban. Az 1950-es években pedig volt egy kis kiugrás, dacára az oltottságnak.
Olyan eseteket is emlegetnek, melyekben a kötelező oltásokkal egy időben az adott betegség diagnosztizálását megtiltották az egészségügyben. Attól fogva másként kellett nevezni. (Ilyen esetben a statisztikán nyilván észlelhető változás.)
A téma annyira zavaros, hogy Neil Z. Miller, egy egészségügyi területen dolgozó újságíró írt egy könyvet: Védőoltások. (Kérdések és kételyek)-címmel, amelyben sorra vett számos védőoltást, és összesítette, hogy milyen kétes, vagy egyenesen negatív tapasztalatok fűződnek hozzájuk. Az anyag kizárólag tudományos publikációkon alapul. Nos, a dolog pikantériája az, hogy ehhez a könyvhöz az előszót egy olyan orvos írta, aki oltáspárti. Elismerte, hogy minden tekintetben korrekt.
Mellékhatások
A fő probléma azonban az, hogy a beoltottaknál nem elhanyagolható számban fordulnak elő olyan károsodások, amelyek végzetesek, vagy életre szólóak is lehetnek. Bölcsőhalál, autizmus, hiperaktivitás, allergiák. Azt is elismerik, hogy némely esetekben éppen az oltásnak köszönhetően jelenik meg az adott betegség egy-egy gyermekben.
A Germán Gyógytudomány álláspontja
A Germán Gyógytudomány az immunrendszerről a szokásossal ellentétben gyökeresen másként gondolkodik. Dr. Ryke Geerd Hamer szerint ugyanis az immunrendszer sokkal inkább tekinthető egy kommunikációs rendszernek, mint a testbe került mikroorganizmusok bősz ellenségének. Kutatásai szerint az a gyulladás, amiben mikroorganizmusokat találnak, nem egyéb, mint a testben tárolt miroorganizmusok szabályozott és szándékos felszaporítása. A gyulladás egy kétszakaszú folyamat második szakasza, és lényegében a test helyreállítását célozza. Felesleges szövetek elbontása, tereprendezés, amelyben a beazonosított mikroorganizmusok az immunrendszer által felkért segédmunkások.
Ezért teljesen értelmetlen védőoltást adni ellenük. Ez kb. olyan, mintha a baromfiudvaron a tyúkokat mérgeznénk meg, vagy a lovat lőnénk le az istállóban. (Az antibiotikumok a lovat szántás közben, az eke előtt likvidálják.)
A switching
Van egy jelenség, az ún. switching, ami cáfolja azt, hogy hatástalan lenne a védőoltás, ugyanakkor ha jól belegondolunk, a Germán Gyógytudomány álláspontját látszik igazolni.
Switchingnek hívják azt a jelenséget, amikor egy bizonyos kórokozóra védőoltást adnak, és az többé tényleg nem "okoz" betegséget. Ugyanakkor a beoltottak ugyanúgy megbetegszenek, csak más kórokozótól. (Egyes nőgyógyászok esküsznek rá, hogy a HPV oltással is ugyanez a helyzet.)
A Germán Gyógytudomány szellemében gondolkodva ez csöppet sem meglepő, hisz a segédmunkát a szervezet igyekszik elvégeztetni akkor is, ha a jól bevált munkaerő kiesik. Ilyenkor keres más, hasonlót.
A kérdés azonban az, hogy ha a védőoltás hatására az immunrendszer kiiktatja az abban szereplő kórokozót, akkor hogyan gondolhatjuk azt, hogy az a kórokozó hasznos a számára?
Az alábbi példán keresztül megérthetjük a dolgot. A védőoltások nem feltétlen hatástalanok, de nem úgy működnek, ahogy tanították.
A kenyai botrány
Tömeges sterilizálás Kenyában.
2014 augusztusában a kenyai katolikus egyház rádöbbent, hogy a több millió tetanuszoltás, amelyet fiatal nőknek adatott be az ENSZ (és ebben az egyház is segített), sterilizációt eredményezett a nőkön. A vakcinában a tetanusz oltóanyaga és a szokásos hordozóanyag mellett az ún. HCG, terhességi hormon is szerepelt. A beoltottak teste így kapott egy olyan koktélt, ami az egyértelműen mérgező hordozóanyag mellett a tetanusz elleni védő anyagot (a tetanusz toxinjához hasonló anyag), és a HCG hormont is tartalmazta. Az immunrendszer, aminek az a dolga, hogy hatástalanítson és kitakarítson a testből minden veszélyes anyagot, ezeket beazonosította, és kitakarította. Azonban a továbbiakban minden komponens priuszos lett számára. Ezért teherbeeséskor a vérben megjelenő saját HCG hormont is hatástalanította, mert valaha az is részese volt egy külső agressziónak.
Konklúzió
A fentiek alapján úgy gondolom, hogy ha van is hatása némely védőoltásnak, akkor sem úgy működnek, ahogy az iskolában tanítják. Valójában, a természetes védvonalak mögé bejuttatott nagy mennyiségű veszélyes anyag vészhelyzetet okoz a testben, és az immunrendszer a továbbiakban annak minden komponensét hatástalanítja és eltávolítja a testből akkor is, ha korábban hasznosnak ítélte. Ezért nem hagy többé szaporodni olyan baktériumokat, amiket addig felhasznált.
Az allergia ugyanígy keletkezik, de ott a „méreganyag” általában nem fizikai méreg, hanem egy lelki krízis helyzet, aminek az átélésekor a későbbi allergén is szokatlan mennyiségben vagy formában volt jelen.
A helyzetet a védőoltások esetében súlyosbítja az, hogy a hatásfokozóként beadott "adjuvánsok" higany, vagy aluminium származékok, amik nehézfém terhelést jelentenek a test számára, ami mérgező hatású, és a szervezet nem képes kiüríteni.
Oltáskárosodások
Szólni kell még arról, hogy a fent említett, életre szóló károsodásokat általában nem maga az oltóanyag okozza, hanem az a lelki trauma, amit a gyermek elszenvedett az oltáskor. Legtöbbször az, hogy lefogják, korlátozzák, miközben menekülni szeretne.
A manapság kapható homeopátiás kivezető szerekkel és a trauma feloldásával ezek a károsodások megszüntethetők. Persze, egy néhány éves gyermek lelki traumáját nem tűnik egyszerűnek feloldani, de tudok rá módot. (Akár magzati korú gyermekre is.)
Mindenesetre akkor, ha pici gyermekünket oltatjuk, tanácsos olyan gyermekorvost keresni, aki a gyermek számára bizalomkeltő. Az anya tartsa ölbe a babát, minél kevésbé korlátozza. Lehetőleg azt se vegye észre, hogy szándékosan „bántják”. Utána pedig, ha mégis zaklatott lett, mindenek előtt nyugtassuk meg!
Ez a baba nem szenved el lelki traumát oltás közben
Tágabb látókörű gyermekorvosok azt javasolják, hogy minél később oltassuk a gyermeket. Az ideális az lenne, ha kétéves kora előtt nem kapna védőoltást.
A vésőoltások tekintetében pedig egyesek semmit (pl. Dr. Ébert Jenő), mások a tetanusz és a diftéria ellenieket javasolják legfeljebb.
Utolsó és végérvényes meggyőződésem, hogy nincs olyan oltás, ami hasznos lenne. Èppen ellenkezőleg: számomra statisztikailag bebizonyított tény, hogy az ún. „védőoltások" nem védenek, hanem beteggé tesznek.
Ha érdekel a Germán Gyógytudomány, kattints az alábbi linkre, és iratkozz fel a Germán Gyógytudományt bemutató cikksorozatomra! (Ingyen, és kötelezettségek nélkül.)