Ezért tartok Tűzszertartást
Léghajó a szirtek között.
Annyi a bizonytalanság ezekben a zavaros időkben. Az ember azt sem tudja, merre van előre. Olyan ez, mintha egy gyorsan sikló léghajóban ülnénk, és épp egy magas hegylánc felé sodorna a szél.
Muszáj emelkedni. Muszáj eldönteni, merre tudok átcsusszanni az égbenyúló csúcsok között, mert ez a kaland most egy kritikus szakaszhoz ért.
Én most ilyennek érzem az életünket. Az utóbbi időben hirtelen nőtt ki néhány gigantikus szirt, és sorsunk léghajója sebesen sodródik feléjük.
Itt van ez a vírus, amiről már a hivatalos álláspont is azt mondja, hogy mesterséges kreálmány, csak abban nincs egyetértés, hogy ki hozta létre, és hogyan szabadult ki.
Itt van a védőoltás, amit annak dacára adnak tömegeknek, hogy még kísérleti fázisban van, és a tapasztalatok szerint sokaknál több kárt tesz, mint hasznot.
Itt vannak a küszöbön lévő korlátozások is. És akkor még csak a vírus körül emelkedő hegycsúcsokról beszéltem.
Ráadásul itt ez a köd, az információs zűrzavar, ami nagyon megnehezíti az optimális irány meghatározását.
Létfontosságú, hogy kidobáljunk minden felesleges terhet a léghajónk kosarából, éles szemmel kémleljük a tájat, és pontosan határozzuk meg az útirányt. Ha ezt elmulasztjuk, könnyen összetörhet ez a sérülékeny jármű a kemény sziklákon.
Azért döntöttem úgy, hogy tűzszertartásokat tartok, mert az kiválóan alkalmas arra, hogy felesleges terheket dobáljunk ki ebből a csodálatos léghajóból, amivel itt a földi életben utazunk. A szertartás alkalmával átadott tudás, és a közösen végzett meditáció pedig nagyon ki tudja élesíteni a szemet.
Az emelkedett lelkiállapotban kitisztul az intuíció, ami olyan biztonsággal képes vezérelni, mint a repülőgépet a légiirányító szolgálat.
Egyéni konzultációkra is érvényes ez, de a szertartás kicsit más, és egyszerre több embernek is segít.
Van egy vízióm, amiben sok-sok kis léghajót látok átjutni az égbenyúló szirtek között, akik ezt annak köszönhetik, hogy megszabadultak felesleges terhektől, és képesek voltak fogni a légiirányító szolgálat adását. Látom őket, ahogy maguk mögött hagyják a baljós tájat, és gyönyörködnek az eléjük táruló csodálatos látványban.
Lehet, hogy a tiéd is közöttük van?
