Ahogy az emberek érzik.

Megszoktuk, hogy olyan világban élünk, amelyre csak csekély ráhatásunk van.
Nehéz jó munkát találni, otthont teremteni és családot fenntartani.
A politikusaink dolga lenne, hogy élhető világot teremtsenek országunkban, de a nemzetközi politikai vagy gazdasági helyzetre, illetve előre nem látható egyéb körülményekre hivatkozva sehogyan sem haladnak vele, miközben sok jel utal rá, hogy a maguk életét lényegesen ügyesebben menedzselik.

A nép tehát kiszolgáltatott helyzetben érzi magát. Tehetetlenséget érez az életét meghatározó hatásokkal kapcsolatban, és csakis abban reménykedhet, hogy a hatalmon lévő kormány tesz valamit az érdekében.
Ugyanakkor azt is látja, hogy egyre kevesebbet várhat tőle.
De hát, ilyen a világ. Mit lehet tenni?

Egy másik lehetőség.

Képzeld el, milyen lenne egy olyan világba élni, amelyben az emberek gondolatai, hitrendszerei teremtenék meg magát a valóságot! A világ olyan lenne, amilyet lakói reálisnak tartanak. A hatalom úgy viselkedne, ahogyan elvárnák tőle.
Mit tehetne valaki egy ilyen világban, ha a tömegek fölött hatalmat akarna szerezni? Ha azt akarná, hogy a világ olyan legyen, ahogy neki a legjobb?
Én a helyében valahogyan elhitetném az emberekkel, hogy a valóság egy akaratuktól nagyban független dolog, amit lényegében csupa tőlük független tényező határoz meg. Olyanok, amiknek a rendszerét nem tudják átlátni, ezért kell találniuk olyan okos embert (engem), aki képes erre, és alávetni magukat az irányításának, különben veszélybe kerülnek.

Akkor, ha a tömeg nem lenne közös akaraton a világ részleteit illetően, nem lenne nehéz dolgom, hisz nem jöhetnének létre egymásnak ellenmondó dolgok ugyanabban a valóságban. Ezért ha a nép egy része pl. esőt akarna, másik része pedig napsütést, mindenképp lenne egy csomó ember, aki megtapasztalná, hogy hiába vágyott olyan erősen valamire (az esőre), az nem történt meg. A másik tábor ugyan azt tapasztalná meg, hogy a vágyai szerint alakultak a dolgok (száraz időt akart, és az lett), de látná a hoppon maradt tábort is, és maga is megtapasztalna más esetekben hoppon maradást.

Így aztán, csupán ki kellene találnom részfolyamatokra mutogatva olyan elméleteket, amik elhitetnék az emberekkel azt, hogy nem teremtői, hanem kiszolgáltatottjai a való világnak. Ezután magamat el kellene fogadtatni szakértőnek, és máris kezembe vehetném a karmesteri pálcát, amellyel ügyesen vezényelhetném a tömeg gondolkodását. Mégpedig úgy, hogy pontosan azt tartsa reálisnak, ami nekem a legjobban megfelel.
Tanácsos lenne folyamatosan félelemben tartani az embereket, nehogy elfelejtsék, hogy szükségük van rám, és nehogy nagyot merjenek álmodni. Az lenne a legjobb, ha egymás között, társaságban is a félelmeikről beszélnének, és közös negatív gondolati képeket teremtenének. Olyanokat, amiket én vázoltam fel lehetőségként. Természetesen számomra kedvezőeket. A legfontosabb pedig az lenne, hogy mindig legyen valami, ami miatt érezzék irreálisnak azt, hogy minden vágyuk teljesülhet. Soha ne tudjanak igazán hinni benne, hogy tartósan teljes fizikai és anyagi biztonságba kerülhetnek. Akármennyire is szeretnének egy emberbarát, együttműködő és egymást segítő közösségben élni maximális anyagi és erkölcsi megbecsülésben, soha nem higgyék el a lelkük mélyén, hogy ez lehetséges. Mert ha elhiszik, vége a hatalmamnak felettük.

Mi a különbség?

A dolog pikantériája igazából az, hogy valójában a fenti két világkép közül szabadon lehet választani, mert a valóság mindkét variációban pontosan az lesz, amit tapasztalunk. A valóság értelmezésében lehet csupán különbség. Az első variációban csak felszínesen érthetjük meg a dolgokat, és a világ valódi mozgatórugói az ismeretlenség homályába vesznek.
A második variációban azonban egyes részleteket nem látunk tisztán, de a mozgatórugókról nagyon is határozott elképzelésünk van.

Most abba gondolj bele kérlek, hogy hogyan élheti meg az életét az első, és hogyan a második világképpel élő ember!
Igaz, hogy a sokféle emberi személyiség garantálja a sokszínűséget ezen a téren is, de valószínűleg belátod, hogy önmagában a világnézet jelentős különbséget eredményez az élet megtapasztalásában. Elég arra a speciális esetre gondolni, amikor ateista emberek „megtérnek” valamelyik valláshoz. Talán hallottál már ilyen tanulságtévőket. Persze, a tanulságtétel után jönnek a szürke hétköznapok a szokásos típusfeladatokkal, de az a szürkeség számukra már nem olyan, mint azelőtt, és sokszor konkrét változások is bekövetkeznek.

Én a magam részéről abban hiszek, hogy a nép és az egyén a hitrendszereivel teremti meg a sorsát. Gondolkodjunk most ebben a szellemben tovább!

Az egyéni sors díszletét a nép kollektív tudata által megteremtett ország adja. Az ország pedig egy olyan világban létezik, amelyet az emberiség kollektív tudata teremt folyamatosan. Theta Healing konzulensként gyakran szembesülök olyan esetekkel, amelyekben a klienseim sorsában változást hoz az, ha változtatunk a hitrendszereiken. Sokszor tapasztalom, hogy ettől nem csak a hozzáállásuk változik meg egy-egy élethelyzethez, de az élethelyzet is megváltozik úgy, hogy látszólag tőlük független dolgok tűnnek el, jelennek meg, vagy változnak meg benne. Ha sikerül egy csoport kollektív tudatában változást elérni, akkor a csoport (pl. egy ország népe) élete is megváltozik. A vezetői is.

Egy nép vezetői ebben a felfogásban nem lehetnek mások, csak a nép tükrei. Vagyis: olyan a nép, amilyenek a vezetői.
Sokan hisznek abban, hogy a magyar nép spirituálisan fejlett, és most felháborodnak azon, hogy miként lehet ez a jelenlegi korrupt vezetői réteg ennek a népnek a tükre.

Nézzük meg, hogy vajon milyen hitrendszerek mozgathatják vezető politikusainkat!
Vajon hogyan viselkedne egy értelmes ember a helyükben akkor, ha a következő alaphitei lennének a világgal kapcsolatban, amiben él:

• A világ könyörtelen és önző.
• Senki nem fog törődni azzal, hogy meg tudok-e élni.
• Meglopnak, kihasználnak, becsapnak.
• A világ ellenséges velem, és elveszi, ami az enyém.
• Gyenge és kicsi vagyok.

Visszagondolva történelmünkre a turáni átoktól jelen napjainkig, milyen érzéseink vannak? Tekintsünk középkori Európa védő szerepünkre, amelyben mindig mi vittük el a balhét Európa helyett, és cserébe még Európa is bennünket támadott. Vagy elfojtott szabadságharcunkra, és legfőképp Trianonra. A német, majd az orosz megszállásra…
Ez az öt hitrendszer markáns alkotóeleme a magyarság kollektív tudatának.

Most pedig gondoljunk bele, hogyan viselkedne egy olyan politikusi réteg, akiben ezek az alaphitek érvényesülnek (mint a kollektív tudat tükrei)!

•     Lehet, hogy minden eszközzel, minél több pénzt harácsolna magának, hogy a legmagasabb szinten biztosítsa a jövőjét?
•     Gátlástalanul lopna a néptől, nem érezne közösséget vele, mert tudná, hogy nem számíthat rá (mert "a világ könyörtelen és önző")?
•     Megpróbálná minden eszközzel meghosszabbítani a hatalmát, mert csak így érezheti magát biztonságban?
•     Ebben nem válogatna az eszközökben? Minden szóba jöhető módon, hazugságokkal is jó színben próbálna feltűnni?

Ha a népben van spirituális érték is, az nyilván meg kellene jelenjen valamilyen formában a vezetői között is, de gondoljunk bele abba, hogy egy olyan nép, amelynek a fenti hitrendszerei teremtik a valóságát:

•     Olyan vezetőket teremtene magának, akiken keresztül más világot tapasztalhat meg?
•     Észrevenné a pozitív vonásokat a vezetőiben egyáltalán?
•     Ha lehetne pozitív tulajdonságokat felfedezni, akkor hagyná magát meggyőzni az ellenkezőjéről a kibicelő ellenzék által, aki a hatalomra kerülés érdekében tücsköt-bogarat összezagyvál?

Végül: ha a következő alapokra helyeződne ennek a népnek a kollektív tudata, vajon milyen vezetői lennének?

•     A világ szeret, fontos vagyok neki, és gondoskodik rólam minden körülmények között.
•     Kölcsönösen együttműködök másokkal, és közösek a céljaink.
•     A nehézségeimben mindig számíthatok segítségre.
•     A világ önzetlen és toleráns velem kapcsolatban.
•     Van módom elérni a céljaimat, és ebben minden segítséget megkapok.

Theta Healing konzultációkon egyéneknél hasonló hitrendszercseréket végzek, bár lényegesen aprólékosabb felbontásban.
Izgat a kérdés, hogy egy nép kollektív tudatában hogyan lehet megvalósítani ilyesmit olyan gyorsan és hatásosan, mint egyéneknél. Mert szerintem a magyarság már megérett rá.